Az extracelluláris vezikulák a sejtek által kiválasztott, 30-200 nm átmérőjű, lipid kettősrétegű membránba burkolt, endogén nanovezikulák, amelyek nukleinsavakat, fehérjéket, lipideket és metabolitokat hordoznak. Az extracelluláris vezikulák a sejtek közötti kommunikáció fő eszközei, és részt vesznek a sejtek közötti anyagcserében. Az extracelluláris vezikulákat különböző sejtek szekretálhatják normál és patológiás körülmények között, elsősorban a sejteken belüli multivezikuláris lizoszómális részecskék képződéséből. A multivezikuláris sejtek extracelluláris membránjának és külső membránjának egyesülése után ezek az extracelluláris mátrixba kerülnek. Alacsony immunogenitása, nem toxikus mellékhatásai, erős célzási képessége, valamint a vér-agy gáton való átjutási képessége miatt potenciális gyógyszerhordozónak számít. 2013-ban az élettani és orvosi Nobel-díjat három olyan tudós kapta, akik a külső hólyagok tanulmányozásával foglalkoztak. Azóta az extracelluláris vezikulák kutatásának, alkalmazásának és kereskedelmi forgalomba hozatalának hulláma zajlott mind az akadémiában, mind az iparban.

WeChat képernyőkép _20240320104934.png

A növényi sejtekből származó extracelluláris vezikulák egyedi hatóanyagokban gazdagok, kis térfogatúak, behatolhatnak a szövetekbe. Legtöbbjük lenyelhető és közvetlenül felszívódik a bélbe. Például a ginzeng buborékok előnyösek az őssejtek idegsejtekké történő differenciálódásában, míg a gyömbérbuborékok szabályozhatják a bél mikrobiotáját és enyhíthetik a vastagbélgyulladást. A mikroalgák a Föld legrégebbi egysejtű növényei. Közel 300 000 mikroalgafaj található, amelyek széles körben elterjedtek az óceánokban, tavakban, folyókban, sivatagokban, fennsíkon, gleccserekben és más helyeken, egyedi regionális jellemzőkkel. A 3 milliárdnyi Föld evolúciója során a mikroalgák mindig is egyetlen sejtként tudtak virágozni a Földön, ami szorosan összefügg rendkívüli növekedésükkel és öngyógyító képességeikkel.

A mikroalgák extracelluláris vezikulái egy új, orvosbiológiailag aktív anyag, nagy biztonsággal és stabilitással. A mikroalgák előnye az egyszerű és szabályozható tenyésztési folyamat, az alacsony költség, a gyors növekedés, a magas vezikulahozam és az extracelluláris vezikulák előállítása során az egyszerű tervezés. Korábbi vizsgálatok során azt találták, hogy a mikroalgák extracelluláris vezikuláit a sejtek könnyen internalizálják. Állatmodellekben azt találták, hogy közvetlenül a bélben szívódnak fel, és specifikus szövetekben gazdagodtak. A citoplazmába való belépés után több napig is eltarthat, ami előnyös a gyógyszerek hosszú távú, tartós felszabadulásához.

Ezen túlmenően a mikroalgák extracelluláris vezikulái több gyógyszert is betölthetnek, javíthatják a molekuláris stabilitást, a tartós felszabadulást, az orális alkalmazkodóképességet, és megoldhatják a meglévő gyógyszerszállítási akadályokat. Ezért a mikroalgák extracelluláris vezikuláinak fejlesztése nagymértékben megvalósítható a klinikai transzlációban és az iparosításban.